Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Hol található a „kígyó” a mi életünkben?

2008.10.10

Jn 8,44 • „Ti az ördög atyától valók vagytok, és a ti atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni. Az emberölõ volt kez­dettõl fogva, és nem állott meg az igazságban, mert nin­csen õbenne igazság. Mikor hazugságot szól, a sajátjából szól; mert hazug és hazugság atyja.”

Rm 3,12 • „Mindnyájan elhajlottak, egyetemben haszonta­lanokká lettek; nincs, aki jót cselekedjék, nincsen csak egy is.”

1Jn 3,10 • „Errõl ismerhetõk meg az Isten gyermekei és az ördög gyermekei: aki igazságot nem cselekszik, az egy sem az Istentõl való, és az sem, aki nem szereti az õ test­vérét.”

Sokszor szólunk arról a reménységrõl, hogy visszanyerjük az istenképûséget – de abba már kevésbé gondolunk bele, hon­nan indulva is kell azt újból birtokolnunk. A bûneset során sá­táni formára változott el a belsõ világunk: lázadókká, Istent vádolókká lettünk. Mi sem festi le jobban az ember romlott­ságát, mint az, hogy azok a bûnösök, akikért Isten Fia eljött, kereszthalálra adták Õt. Melyek Sátán tulajdonságai? Lázadó, végtelenül önzõ, rosszindulatú, rágalmazó, embergyilkos, nin­csen benne igazság (nem képes semmilyen jó és igazságos cse­lekedetre). Ugyanezek a jellemzõk felbukkannak az Igében és a való életben is mint az emberek jellemzõi. A „test”, a meg­romlott emberi természet megjavíthatatlan, ezért új életre van szükségünk Istentõl, amely felülírja ezt a természetet, erõt­lenné teszi, uralma alá hajtja.

Noha isteni természetben is részesülünk a Szentlélek által, ez még nem válik automatikusan életté, életgyakorlattá. Mit jelent ez a különbség? Az isteni természet a késztetést adja ajóra, világosságot ad. Ám ha ez megvan, nekem döntenem kell(ene) az igazság mellett, s azután a végrehajtáshoz is felül­rõl kell erõt nyernem. Amikor az életrõl beszélünk, ez a belsõ hozzáállás mellett fõként a véghezvitelt jelenti. Isten munkájaaz, hogy akarata és törvénye szerint járjunk, Õ viszi véghez, a mi részünk a döntés és Isten jelenlétének igénylése. Együtt lépve megy végbe a jó, egybefonódva válik cselekedetté – de feltétlenül azzá kell válnia! Elméleti kereszténység nem léte­zik. A juhok és a kecskék példázatából is látható, hogy Jézus nem azt kéri számon, mit szerettünk volna megtenni, hanem hogy mi vált valósággá és cselekedetté.

„Komolyan meg kell fontolnunk a kérdést: megaláztuk-e ma­gunkat Isten elõtt, hogy a Szentlélek átformáló erejével tevékeny­kedhessen általunk? Nekünk mint Isten gyermekeinek elõjogunk, hogy a Szentlélekkel együtt dolgozzunk. Akik az énjüket megfe­szítették, akik megtört szívûek, azokat a Szentlélek birtokába ve­szi és tisztességre méltó eszközökké teszi. Olyanok az Õ kezében, mint az agyag a fazekas kezében. Jézus Krisztus az ilyen nõknek és férfiaknak lelki, fizikai és erkölcsi erõt ad. A Lélek kegyelme szilárdságot ad a jellemnek. Az ilyen emberek jó befolyást gyako­rolnak másokra, mert Krisztus lakozik a szívükben.

Ha ez az átformáló erõ nem hatja át gyülekezeteinket, ha nem következik be az Isten Lelke általi ébredés, a gyülekezeti tagokat összes hitvallásuk sem teszi keresztényekké. Vannak még bûnösök Sionon, akiknek szükségük van arra, hogy drága kincsként õriz­getett bûneikbõl megtérjenek. Míg ezek a bûnök láthatóak, és nem távolítják el azokat a szívükbõl, míg a Lélek befolyása át nem alakít minden hibát és visszataszító jellemvonást, addig Isten nem tudja hatalmasan kinyilatkoztatni önmagát. Több remény van az olyan ember felõl, aki nyíltan vétkezik, mint aki igaznak vallja magát, miközben nem tiszta, szent és makulátlan…

Ki az, aki kész Isten kezébe helyezni önmagát? Ki az, aki ösz­szetöri dédelgetett bálványait, és megengedi Krisztusnak, hogy megtisztítsa a templomot, kiûzze belõle a vásárlókat és az eladó­kat? Ki készült fel arra, hogy beengedje Jézust a lelkébe, hogy megtisztítsa mindentõl, ami elhomályosítja és tönkreteszi? A mérce adott: »Legyetek azért tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes.« (Mt 5,48) Isten figyelmezteti és hívja a férfia­kat és nõket, hogy ûzzék ki szívükbõl az ént – így a Szentlélek akadálytalanul beléphet oda. Hagyj fel azzal, hogy magad pró­báld elvégezni a munkát! Kérd Istent, hogy dolgozzék benned ésáltalad, míg te is elmondhatod az apostol szavait: »Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus.«” (Ellen G. White: Manuscript Releases, I., 366–367. o.; „A Szentlélek eljõ reátok”, 51. o.)

 

 

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.