Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Elveszett

2010.12.05
 ngm_233637795.jpg

Elveszett ember az, akinek nem lesz, nem lehet örök élete.

 ( Jn 3,16).Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.

Ez a vers – a Biblia szíve – mutatja azt is, hogy mekkora érték az örök élet, és mekkora veszteséget jelent elveszni. Isten a Fiát adta, az Atya és a Fiú egyaránt vállalta a keresztre feszítés szenvedéseit azért, hogy az ember ne vesszen el, hanem örök élete legyen. S ez alapján Jézus így foglalhatta össze földi küldetése lényegét: keresni és megtartani az elveszettet – s hozzáfűzhetjük, hogy ne hiába haljon meg értük.

 Jézus minden emberben elveszett lényt látott, akinek a megmentése az Ő feladata.

 Valóban ezt láthatjuk az evangéliumokban. Különleges „látás” ez. Mi, Jézus követőiként meglátjuk a családtagban, rokonban, barátban, munkatársban, szomszédban, ismerősben az Isten országa, az örök élet szempontjából elveszett embert, akinek a megmentése lehet, hogy az én feladatom? „Az irgalmas szemű ember megáldatik” (Péld 22,9) – igényelhetjük ezt az ígéretet?

 Az elveszett juhról, az elveszett pénzdarabról és a tékozló fiúról szóló példázat világosan elénk tárja Isten könyörülő szeretetét a tévelygők iránt. Bár elfordultak Istentől, mégsem hagyja őket magukra nyomorult állapotukban. Az Úr végtelenül szereti és szánja mindazokat, akiket a ravasz ellenség megkísértett. A példázatban a pásztor kimegy, hogy megkeressen egyetlen juhot, egyet, amely a legkisebb mennyiség. Ha csak egyetlen elveszett lélek lett volna, Krisztus meghalt volna azért az egyért is. Csüggedt lélek, bátorodj! Akkor is, ha gonoszul cselekedtél. Ne gondold, hogy Isten talán megbocsátja vétkeidet, és talán közel enged magához. Isten megtette az első lépést. Amikor még lázadtál ellene, Ő keresésedre indult.

 Az elveszett juh tudja, hogy eltévedt. Elhagyta a pásztort és a nyájat, de megmenteni nem tudja magát. Az elveszett juh azokat ábrázolja, akik érzik, hogy elszakadtak Istentől, és tele vannak kétségekkel, szégyenérzettel, kísértésekkel. Az elveszett pénzdarab azokat ábrázolja, akik bűneik miatt vesztek el, de nincsenek tisztában helyzetükkel. Elhidegültek Istentől, de nem vették észre. Lelkük veszélybe került, de erről mit sem tudnak. Nem is nyugtalanítja őket. Krisztus azt tanítja ebben a példázatban, hogy Isten azokat is szánakozva szereti, akik közönyösek parancsolataival szemben. Őket is meg kell keresnünk, hogy visszatalálhassanak Istenhez. A juh elkóborolt a nyájtól, és elveszett a pusztában vagy a hegyekben. A pénzdarab a házban veszett el. Közel volt, mégis csak szorgalmas keresés árán lehetett megtalálni. E példázat tanítása a családnak szól. Egy-egy családban gyakran nagy hanyagság tapasztalható a családtagok lelki életét illetően. Lehet, hogy egyikük elhidegült Istentől, de nem nagyon aggasztja őket, hogy valaki elvész Isten reájuk bízott ajándékai közül.

 A tékozló fiúról szóló példázat bemutatja, hogy az Úr miként bánik azokkal, akik miután megtapasztalták az Atya szeretetét, hagyják, hogy a kísértő rájuk kényszerítse a maga akaratát. Krisztus minden egyes megmentett lelket arra szólít, hogy mentse az elveszetteket az Ő nevében. Izraelben elhanyagolták ezt a munkát. Azok, akik ma Krisztus követőinek vallják magukat, vajon nem ugyanezt teszik? Hány tévelygőt kerestél meg és hoztál vissza a nyájhoz, kedves Olvasó? Tudod-e, hogy Krisztus keresi azokat, akiket látszólag javíthatatlan és visszataszító voltuk miatt Te elkerülsz?

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.