Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kereszténység a családban II.

2009.04.12

„Minden olyan családban, ahol Krisztus lakik, gyengéd érdeklõ­dést és szeretetet tanúsítanak egymás iránt. Így ott nemcsak idõn­kénti hízelgõ becézgetés, hanem mély és maradandó szeretet nyil­vánul meg.”*

Milyen légkör jellemezze otthonunkat, családi életün­ket?

Péld 10,28/a • „Az igazak reménysége öröm…”

1Pt 5,2 • „Legeltessétek az Istennek köztetek lévõ nyáját, gondot viselvén arra nem kényszerítésbõl, hanem örömest, sem nem rút nyerészkedésbõl, hanem jóindulattal…”

Gal 5,22 (vö. Rm 15,13) • „De a Lélek gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, béketûrés, szívesség, jóság, hûség, szelíd­ség, mértékletesség.”

Igaz a mondás: „Több derûs szülõre és több vidám keresztény­re van szükség.” A nevelésnek nem módszerei, hanem minde­nekelõtt egy légköre van. Így a családban folyó nevelés se a „fe­

* Ellen G. White: Boldog otthon, 81. o.

nyítsem, ne fenyítsem?”, vagy a „hogyan tegyem hívõvé?” kér­désekkel foglalkozzon elõször. Bizalom, szeretet, jóság – ez Isten tevékenykedésének a légköre. A sorrendet – légkör és módszer – nem lehet felcserélni, minden a maga helyén fontos!

„Sok családban nagyon hiányzik az egymás iránti szeretet kifeje­zése. Nem érzelmeskedésre van szükség… Ápoljátok azt a fajta gyengédséget, vonzalmat és szeretetet, amely apró udvariasságok­ban, a beszédben, valamint gondoskodó figyelmességben nyilvá­nul meg… A szülõk tanulmányozzák gyermekeik szeretete és bi­zalma megnyerésének legjobb és legsikeresebb módját… Ne sebez­zük gyermekeink érzékeny lelkét azzal, hogy közönnyel veszünk tudomást azokról a dolgokról, amelyek – bár nekünk jelentéktele­nek – gyermekeinknek nagyon fontosak!… Egy helyeslõ pillantás, bátorító vagy dicsérõ szó napfényként hat szívükre, és gyakran boldoggá teszi egész napjukat. A szülõk legyenek gyermekeik bi­zalmasai. Bátorítsák gyermekeiket, hogy bízzanak bennük, és tár­ják fel elõttük szívük bánatát, aznapi kicsiny bosszúságaikat és próbáikat.” (Ellen G. White: Boldog otthon, 162., 169. o.) Ha figyelmet fordítunk családtagjainkra, meghallgatjuk õket, kimutatjuk szeretetünket és megbecsülésünket irántuk, ezzel a kölcsönös bizalom légkörét erõsítjük meg otthonunkban. „Szülõk és taní­tók, mosolyogjatok! Engedjetek fel acélos méltóságotokból, alkal­mazkodjatok a gyermekekhez, és szerettessétek meg magatokat ve­lük. Meg kell nyernetek érzelmeiket, ha lelki tanításokat szeretné­tek átadni nekik.” (Ellen G. White: Gyermeknevelés, 99. o.)

Milyen befolyást gyakorol különösen a gyermekek – de nem csak a gyerekek – fejlõdésére az õket körülvevõ kör­nyezet? Milyen elõnyei vannak a minél természetesebb, csalá­diasabb otthonnak?

1Móz 13,9–13 • „Ábrám lakott a Kanaán földén, Lót pedig lakott a Jordán-melléki városokban, és sátorozott Sodo­máig. Sodoma lakosai pedig nagyon gonoszok és bûnösök voltak az Úr elõtt.

2Pt 2,7–8 (a végidõre vonatkozóan lásd még:

Lk 17,28–33) • „Mert amaz igaz, azok között lakván, a gonosz cselekedete­ket látva és hallva, napról napra gyötörte az õ igaz lelkét.”

Péld 15,16–17 • „Jobb a kevés az Úrnak félelmével, mint a temérdek kincs, ahol háborúság van.”

(A természet közelségének áldásait lásd pl. Zsolt 8,3–4; 19,1–5, vö. Mt 14,23)

„Ha az ember kevesebb figyelmet szentelne a mesterséges dolgok­nak, és egyszerûbben élne, sokkal jobban megfelelne teremtésemennyei céljának… Olvassuk el Ábrahám, Jákób és József, vala­mint Mózes, Dávid és Elizeus történetét!… Hányan nevelkedtek közülük vidéki otthonokban. Keveset tudtak a fényûzésrõl. Fiatal éveiket nem szórakozással töltötték. Sokan arra kényszerültek, hogy szegénységgel és viszontagsággal küzdjenek. Korán megta­nultak dolgozni, és a szabad levegõn való tevékeny életük minden képességüknek életerõt és rugalmasságot adott… Rákényszerülve saját erõforrásaikra, megtanulták a nehézségek leküzdését, az akadályok legyõzését, és így bátorságot és kitartást szereztek. Meg­tanulták az önbecsülés és az önuralom leckéit. A gonosz társasá­goktól nagy mértékben elrejtve elégedettek voltak a természetesörömökkel és az egészséges társas kapcsolatokkal. Ízlésük egyszerû, szokásuk mértékletes volt.” (Ellen G. White: Boldog otthon, 112–113. o.)

Úgy kell alakítani családi életünket, hogy minden családtag számára a legkedvesebb alkalom lehessen az övéivel töltöttidõ. Életre szóló hatása van a családban folyó közösségi élet­nek. Védelmet és helyes mintát adhat késõbb is, a társkeresés­kor vagy a barátok megválasztásában. A családi programok, kötetlen együttlétek maradandó élményt adnak az egyébként elfoglalt szülõknek, nagyszülõknek, még inkább pedig a gyer­mekeknek, fiataloknak. Szeretetünket családtagjaink felé in­kább együtt töltött idõben fejezzük ki, mint anyagiakban. A figyelem, amit osztatlanul egymásra szánunk, a hangulatos családi együttlétek, közös esték, beszélgetések adják a családi élet ízét. Ha mindez nem öncélú, hanem mások szolgálatára is kész és nyitott, akkor ugyanolyan fontos eszköze a jellemfej­lõdés munkájának, mint a legtisztább tanítás.

Jézus egész életében fenntartotta magának a természet adta magányt és Atyja közelségét. Szolgálata miatt nem vonulha­tott el az emberek közül, de azt a csendességet és csodát, amit a természet adhat, emberfiaként igénybe vette lelke építésére. Nagyon jól tudta, hogy milyen környezetben könnyebb, és hol nehezebb Istennel találkozni. Példája minket is tanítson.

Amikor a gyermekeinkrõl való anyagi gondoskodás érdeké­ben költözünk, vagy keresünk megfelelõ munkahelyet, mindig legyen alapvetõ szempont leendõ környezetünk is. A maga­sabb iskolázottság lehetõsége, vagy az anyagi elõnyök önma­gukban nem lehetnek döntõek – erre utal Lót története is. Nem nevelhetjük bura alatt sem gyermekeinket, de az egzisz­tenciális szempontok elõnyben részesítése – a lelki hatások fi­gyelmen kívül hagyásával – maradandó rosszat eredményezhet.

„Avagy nem több-e az élet, hogynem az eledel, és a test, hogy­nem az öltözet?” (Mt 6,25) Isten vezetése óvjon és tanácsoljon minket döntéseinkben!

Miért van döntõ befolyása a szülõi példának? Milyen re­ménységünk van, ha szembesülünk rossz döntéseink, hi­báink következményeivel?

1Móz 18,19 • „Mert tudom róla, hogy megparancsolja az õ

fiainak és az õ háza népének õutána, hogy megõrizzék az

Úrnak útját…”

Jak 3,17–18 • „A felülrõl való bölcsesség pedig elõször is tiszta, azután békeszeretõ, méltányos, engedelmes, irgal­massággal és jó gyümölcsökkel teljes, nem kételkedõ és nem képmutató. Az igazság gyümölcse pedig békesség­ben vettetik azoknak, akik békességesen munkálkodnak.”

Siral 3,22 • „Az Úr kegyelmessége az, hogy még nincsen vé­günk; mivel nem fogyatkozik el az õ irgalmassága!”

Zsolt 30,6–7. 2–3 • „Mert csak pillanatig tart haragja, de élethossziglan jóakarata; este bánat száll be hozzánk, reg­gelre öröm.”

A legegyszerûbb és leghatásosabb nevelés a példaadás. Ezen keresztül nemcsak hallgatja a gyermek, hogy mit kellene ten­nie, hanem látja és követi az elõtte lévõ mintát.

„Mert tudom róla…” – állapította meg az isteni vizsgálatÁbrahámról, akinek élete és szava „parancs” volt a vele lévõk­nek. Lehet, hogy voltak gyengeségei, de élete a könyörgés és az Istennel szerzett tapasztalat „oltáraival” szegélyezett élet volt. Ez tette õt gyõztessé, ugyanakkor követendõ példává há­za népe elõtt.

A házastársak, szülõk is így hathatnak egymásra a legtermé­szetesebben, és így nevelhetik együtt a jóra gyermekeiket, akik átveszik szokásaikat, hanghordozásukat, lelkületüket.

„A gyermekek apjuk és anyjuk tiszteletére való nevelésének az a legjobb útja, ha láthatják, ahogyan az apa kedves figyelemmel adózik az anyának, az anya pedig figyelmes és tiszteletet tanúsí­tó az apa iránt.” (Ellen G. White: Boldog otthon, 169. o.)

Soha ne vitatkozzanak a szülõk gyermekeik elõtt! Hangos szavak, indulatos megnyilatkozások, esetleg sértõdött vádak egymás fejéhez vagdosása beláthatatlan rombolást végeznek a gyermekek – és természetesen egymás – lelkében. Mielõbbi

õszinte, türelmes megbeszélés és rendezés szükséges – „a nap le ne menjen a ti haragotokon” (Eféz 4,26). Legyen ez törvény a családban. „A tekintély és a szeretet egyesített befolyása lehetõ­vé teszi, hogy szilárdan és mégis gyengéden tartsátok a család irá­nyításának gyeplõjét. Vezetni lehet õket, de nem húzni. Krisztus kijelenti: »Az én juhaim hallják az én szómat, és követnek engem.« (Jn 10,27) Nem azt mondja, hogy az én juhaim hallják az én szómat, és az engedelmesség ösvényére kényszerülnek…”

(Ellen G. White: i. m., 261. o.) A „felülrõl való bölcsesség” önmagá­ban hordozza a hatásosságát, tekintélyét. Erejét nem az élet­kor, a rang vagy a tudás adja, hanem a megváltozott jellem.

A szülõi viselkedésnek két véglete létezik: a túlzott engedé­kenység és a kemény, értelmetlen szigor. A gyermekek rossz szokásait ráhagyni, mentegetni ugyanolyan végzetes hiba, mint nyers indulattal, megtorlással kezelni a hibáikat. Ha mindkét szélsõséget el szeretnénk kerülni – természetünk óhatatlanul vagy az egyik, vagy a másik irányba hajt –, újra és újra tegyük fel a kérdést: az én Atyám hogyan bánik velem? Mennyi szi­gort vagy keménységet alkalmaz jellemfejlõdésem egyengeté­sére? Rám hagyja-e hibáimat? Ha érzékeljük és megértjük, aho­gyan Õ formál minket, tudni fogjuk, hogy mi a feladatunk azokkal szemben, akiket Õ bízott ránk.

Életünk során számos kisebb-nagyobb hibát követünk el, vagy rossz döntést hozunk. Akár házasságunkban felmerülõ problémákról, akár gyereknevelésrõl van szó, egyaránt tanu­lók vagyunk. Mégis biztató, ahogyan Atyánk még a súlyos ve­reségekbõl kimentve is gyõzelemre akar segíteni bennünket.

Egy felemás házasságban élõ asszonynak írt levélbõl idé­zünk, amely azonban mások számára is tanulságos: „Tudom, próbáid vannak, és inkább a vezetés, mint az alárendeltség nyil­vánul meg az életedben. Férjednek szüksége van arra, hogy na-ponta lássa a türelem és az önuralom élõ példáját. Tégy meg min-dent, hogy megnyerd tetszését, és ne add fel az igazság egyetlen alapelvét sem… Légy óvatos, megfontolt, türelmes és elnézõ! Ne kényszerítsd rá az igazságot! Teljesítsd feleségi kötelességedet, és azután figyeld meg, érinti-e a szívét! Ne vond meg a szeretetedet férjedtõl! Minden elérhetõ módon igyekezz elnyerni tetszését. Ne szakítson el tõle a hited sem! Engedelmeskedj lelkiismeretesen Is­tennek, és amikor csak tudod, keresd férjed tetszését!” (Ellen G. White: i. m., 295. o.)

Ha a gyermeknevelés során követtünk el hibákat, bátorítsa­nak a következõ sorok: „Azoknak a szülõknek, akik rosszul kezdték el a nevelést, azt szeretném mondani: ne essetek kétség­be! Szükséges, hogy teljesen megtérjetek Istenhez… Határozott reformokat kell megvalósítanotok szokásaitokban és cselekede­teitekben… Ima által olyan tapasztalatot nyerhetsz, amely töké­letesen sikeressé teszi gyermekeidért végzett szolgálatodat.” (Ellen

G. White:Gyermeknevelés, 45. o.)

Miért olyan fontos a tiszteletadás gyakorlása az idõseb­bek iránt? Milyen hitbeli tapasztalatokkal gazdagodhat az ember az idõ múlásával, és milyen értékeket adhat át a fia­talabb nemzedéknek?

2Móz 20,12 • „Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú ideigélj azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ad tenéked.”

3Móz 19,32 • „Az õsz ember elõtt kelj fel, és a vén ember or­
cáját becsüld meg, és félj a te Istenedtõl. Én vagyok az Úr.”

Péld 16,31 (vö. Zsolt 92,13–15) • „Igen szép ékes korona a vén­ség, az igazság útjában találtatik.”

Zsolt 71,17–18 • „Ó, Isten, gyermekségemtõl tanítottál en-gem, és mind mostanig hirdetem a te csudadolgaidat. Vénségemig és megõszülésemig se hagyj el engem, oh Is-ten, hogy hirdessem a te karodat e nemzetségnek, és min-den következendõnek a te nagy tetteidet.”

„Azt tartjuk, hogy az ötödik parancsolat akkor is kötelezõ a gyer­mekekre, miután felnõttek. Bármilyen nagy is a tisztségük, soha­sem szabad kibújniuk a szüleik tiszteletét elõíró parancs iránti engedelmesség alól. Salamon, a legbölcsebb és leghatalmasabb uralkodó, aki valaha is földi trónon ült, példát mutatott a fiúi szeretetre és tiszteletre. Noha a legbölcsebb tanácsadókból álló ki­rályi udvar vette körül, amikor anyja meglátogatta, félretette az udvarnál elõírt szertartásokat. A hatalmas király anyja jelenlété­ben csupán édesanyja fia volt. Fölkelt és meghajtotta magát any­ja elõtt. Majd jobbjára ültette trónján.”

„A gyermekeket arra kell nevelni, hogy szeressék és gyengéden gondozzák apjukat és anyjukat. Fiatalok! Gondoskodjatok róluk ti magatok, mert egyetlen más kéz sem tudja oly elfogadhatóan, kedvesen megtenni azokat az apró figyelmességeket, melyeket ti meg tudtok tenni.”

„Az Úr nem személyválogató. Aki egy idõs testvért megbán­tott, annak Isten megtérítõ hatalmára van szüksége… A szerény, egyszerû emberek, akik a vihart is kiállják, a legbecsesebbek azÚr szemében. Isten nem azt nézi, amit az ember.”

„Hallottam azoktól, akik már évek óta a hitben járnak, hogy régebben képesek voltak kiállni próbákat és nehézségeket, de ami­óta a korral járó gyengeségek felléptek életükben, nagyon ellan­kadnak… Mit jelent ez? Talán azt, hogy Jézus megszûnt a meg­váltójuk lenni? Vagy azt, hogy az idõseknek és õsz hajúaknak ab-ban a kiváltságban van részük, hogy szabadjára engedjék meg­szenteletlen szenvedélyüket?… Tagadjátok meg magatokat, és te­gyétek Istennek való szolgálatotokat az elsõ helyre! Ne engedjé­tek, hogy bármi is kibillentsen nyugalmatokból.”

„Az ifjú az idõsre tekint fel tanácsért és bölcsességért, az idõs pedig az ifjútól várja a segítséget és a megértést. Így van ez rend­jén. Isten azt akarja, hogy az ifjaknak olyan jellemvonásaik le­gyenek, hogy örömet találjanak az idõsekkel való barátságban…” (Ellen G. White: „A Te Igéd igazság”, 45., 47. o.; Boldog otthon, 304. o.; Spal-ding–Magan-gyûjtemény, 180. o.; Szemelvények, II., 206. o.)

Hogyan hangsúlyozza a Biblia a helyes nevelés értékét és fontosságát? Elég-e, ha arra számítunk, hogy a gyermek „majd kinövi”, vagy „majd az élet megneveli”?

Péld 22,6 • „Tanítsd a gyermeket az õ útjának módja szerint; még mikor megvénhedik is, el nem távozik attól.”

Péld 29,15 • „A vesszõ és dorgálás bölcsességet ad, de a sza­badjára hagyott gyermek megszégyeníti az õ anyját.”

Gondoljuk végig a következõ tanácsokat a szülõ, illetve a gyermek szemszögébõl!

„Nem szabad elutasítani a gyermekeket, amikor segíteni pró­bálnak. Ha ilyenkor hibáznak, és valami baj történik, ne tegye­tek szemrehányást…

Az édesanya ne fárassza ki magát olyan munkával, amit gyer­mekei is megtehetnek… Sok gyermek csügged el bátorító szavak és egy kis segítség híján, s egyik dolgot a másik után hagyja abba. Ezt a szomorú fogyatékosságukat aztán továbbviszik késõbbi éle­tükbe, mivel nem tanulták meg, hogy kitartóak legyenek a csüg­gesztõ körülmények között is…

Manapság sok gyermek törtetõ és szemtelen, s ennek egyik fõ oka, hogy túl sokat dicsérgetik õket, okos mondásaikat gyakran emlegetik fülük hallatára… Ne állítsátok õket a figyelem közép­pontjába… Hagyjátok meg õket gyermeki egyszerûségükben… Egy gyermek életében minél több a nyugalom és az egyszerûség – minél mentesebb a mesterséges izgalmaktól, minél nagyobb össz­hangban van a természettel –, annál kedvezõbben fejlõdnek testi, szellemi és lelki képességei.” (Ellen G. White: Gyermeknevelés)

Hogyan alapozhatjuk meg a közös, családi lelki együttlé­tekkel gyermekeink késõbbi hitre jutását?

5Móz 4,9 • „Csak vigyázz magadra, és õrizd jól a te lelkedet, hogy el ne felejtkezzél azokról, amelyeket láttak a te sze­meid, és hogy el ne távozzanak a te szívedtõl teljes életed­ben, hanem ismertesd meg azokat a te fiaiddal és fiaidnak fiaival.”

5Móz 6,7 (vö. 2Kir 5,2–4) • „Gyakorold ezekben a te fiaidat, és szólj ezekrõl, mikor a te házadban ülsz, vagy mikor úton jársz, és mikor lefekszel, és mikor felkelsz.”

„Lehetetlen felmérni egyetlen óra vagy akár csak fél óra áldásos befolyását, ha derûsen, Isten szavának közös tanulmányozásával töltik el… Egyszer megkérdeztek egy lelkészt: a gyermek hány éves korától reménykedhetünk abban, hogy kereszténnyé válik? A kornak ehhez semmi köze – szólt a válasz –, Jézus szeretete, a hit, a bizalom, a megnyugvás mind olyan dolgok, amelyekkel egyezik a gyermeki természet. Ahogy egy gyermek bízni tud az édesanyjában, úgy tud bízni Jézusban is, és úgy tudja szeretni Õt. Krisztus a barátja is lesz, akit szeret és tisztel majd… Beszéljünkaz Õ szeretetérõl, kegyelmérõl és tökéletes jellemérõl. Micsoda ta­nítást adhatnak így nap mint nap az istenfélõ szülõk gyermekeik­nek, szidás és veszekedés helyett…

Az elsõ lecke, amit a gyermeknek meg kell tanulnia, hogy Isten az õ Atyja… Foglaljuk bele minden egyes tanításba Isten szerete­tét… Már egész kicsi korban meg lehet tanítani a gyermekeket ar-ra, hogy hibáikat és tévedéseiket Jézus elé vigyék. Tanítsátok õket, hogy kérjenek naponta bocsánatot minden rosszért, amit elkövet­tek. Mondjátok meg nekik, hogy Jézus hallja a megtört szív egy­szerû esdeklését, és kész megbocsátani nekik. Ugyanúgy magához engedi õket, mint ittjártakor azokat a gyermekeket, akiket anyjuk Õhozzá vitt, hogy megáldja õket.” (Ellen G. White: Boldog otthon, 340–358. o.)

Rövid, egyszerû beszélgetésekben tárjuk fel a hit alapjait gyermekeink számára. Kerüljük a vallásos kifejezéseket, mon­danivalónkat szabjuk inkább az õ szókincsükhöz.

Ha hétköznapi életünk – a küzdelmeinkkel, hitharcainkkal együtt – hiteles Krisztus-követést mutat, lehetetlen, hogy ne hagyjon nyomot családtagjaink, gyermekeink lelkében, és a példa követésére ne bátorítaná õket is.

A hitre nevelés azonban lelki megújulást és következetes gyakorlati változásokat követel meg a szülõ részérõl. „A Bib­lia elveinek megfelelõ gyermeknevelés sok türelmet, idõt, kitar­tást és imát igényel, s még akkor is folytatni kell, ha emiatt a há­zimunkák közül kell valamit elhanyagolni… A gyermekek már egészen kicsi korukban (!) nagyon jól megfigyelnek és észrevesz­nek mindent. Ha azt látják, hogy szüleik nem tekintik legfõbb törvénynek Isten szavát, s nem törõdnek a nekik szóló szent fel­hívásokkal, akkor a gyermekekben is ugyanaz a »nemtörõdöm« lelkület nyilvánul majd meg.”

Komolytalan vagy erõtlen megújulási törekvéseink, fáradt imaéletünk, bólogató, ám következmények nélküli Ige-hallga-tásunk megnehezíti számukra a hívõ élet jelentõségének meg­értését. „Az apáknak és anyáknak mindent el kell követniük, hogy leszokjanak a szellemi restségrõl, amely miatt Isten szolgá­latát tehernek érzik. Az igazság erejének megszentelõ befolyásként kell hatnia az egész családra.” (Ellen G. White: Boldog otthon, 358. o.)

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.