Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Milyen mozgásfajtákat ismerünk

2010.05.27

 és hogyan gyakoroljuk ezeket, hogy egészségesebbek legyünk?

1Móz 2,8–15 • „Ültetett az Úr Isten egy kertet Édenben, napkelet felõl, abba helyezte az embert, akit alkotott… Vette az Úr Isten az embert, helyezte õt az Éden kertjébe, hogy mûvelje és õrizze azt.”

Háromfajta mozgást szükséges végeznünk ahhoz, hogy a tes­tünk arányosan edzett legyen: 1. a kitartást növelõ dinamikus mozgást, 2. a rugalmasságot, hajlékonyságot növelõ feszítõ-nyújtó-lazító gyakorlatokat, 3. az erõnövelõ mozgást.

Figyeljük meg, hogy mindhárom mozgásforma lelki párhu­zamot is rejt magában. A Szentírás a mozgást összekapcsolja a keresztény küzdelemmel.

A dinamikus fizikai megterhelés, az aerob (fokozott léleg­zetvételt igénylõ) edzések fokozzák a szív és a tüdõ kapacitá­sát, de e kitartást növelõ mozgások lelki életünk dinamikáját, gondolkodó- és felfogóképességünket, alkotóerõnket is növe­lik. A rendszeres vagy a fizikai határainkig vezetõ aktivitás akaraterõt igényel. Az izmainkban raktározott energia szelle­mi munkánknak és erkölcsi döntéseinknek is erõforrása. Az ige is biztat: „…félretéve minden akadályt és a megkörnyékezõ bûnt, kitartással fussuk meg az elõttünk levõ küzdõtért.” (Zsid 12,1) Lásd még 1Kor 9,24–27 verseit.

A rugalmasságot, hajlékonyságot fejlesztõ nyújtó-feszítõ-lazító gyakorlatokkal testünk hajlékonyságát növeljük, merevsé­geit, görcseit feloldjuk, megakadályozzuk csontjaink, izmaink idõ elõtti „berozsdásodását”. A fizikai rugalmasság mellett lel­ki értelemben is szükségünk van rugalmasságra, lelki hajlé­konyságra, azaz alkalmazkodóképességre (1Kor 9,19–22).

Az erõnövelõ mozgást azért érdemes és szükséges végez­nünk, mert az izmok és a csontok megterhelésre ellenállóbbak lesznek, erõsödnek. A rendszeres fizikai munkát végzõk termé­szetes módon gyakorolják e mozgásfajtát, akik azonban ülõ­munkát végeznek, azoknak tudatosan kell figyelniük rá, külö­nösen a férfiaknak. Ha erõsebbek akarunk lenni, akkor fokoza­tosan kell megterhelnünk az izmainkat, csontjainkat. Az erõ nem vész el, hanem növekszik. Isten törvénye a fizikai és lelki területen egyaránt az, hogy aki ad, még többet kap. Az izom és a csont a megterhelés nyomán nem elgyengül, hanem egyre erõ­sebb lesz. Szükségünk van erõtöbbletre a fizikai és a lelki felada­

Biblia és egészség

taink elvégzéséhez! Aki megszokta a fizikai terhelést, annak könnyebb lesz elhordoznia a lelki terheket is. „Egymás terhét hordozzátok, és úgy töltsétek be a Krisztus törvényét.” (Gal 6,2) „Vigyázzatok, álljatok meg a hitben, legyetek férfiak, legye­tek erõsek!” (1Kor 16,13) „Legyetek erõsek, és bátorodjék a ti szívetek mindnyájan, akik várjátok az Urat!” (Zsolt 31,25)

MOZOGJUNK

– Rendszeresen. Egy-egy mozdulatot egyszer végrehajtani könnyûnek tûnik, de rendszeresen, naponta elvégezni erõfe­szítést, kitartást igényel. Csak akkor hatékony a mozgásunk, ha ismételjük, az izom is csak gyakorlással lesz erõsebb. Ugyanez a törvény érvényes lelki értelemben is: ha valamely képességünket, talentumunkat nem használjuk, elerõtlenedik, elsatnyul (2Móz 20,8–11).

– Hatékonyan.Egy mozgásformát, egy munkát sokfélekép­pen lehet elvégezni. Hanyagul, felületesen, vagy úgy, hogy érezzük, megfeszülnek az izmaink, egész lényünket belevittük a mozdulatba. A hozzáállásunktól függ az eredményesség. Szívvel-lélekkel tegyük, örömmel végezzük! „Amit tesztek, Lé­lekbõl cselekedjétek!” (Kol 3,23)

– Megvalósítható célokat tûzzünk ki!Aki nem tud futni vagy kocogni, az intenzíven sétáljon le egy bizonyos távot, amely teljesíthetõ! Csak olyan célt tûzzünk ki, amelyet teljesíteni tu-dunk. Ne úgy fejezzük be a mozgást, hogy azt mondjuk: „Hát ezt sem tudtam megcsinálni.” Inkább fokozatosan növeljük a határokat. Vigyáznunk kell, hogy ne feszítsük túl magunkat! A tudatos mozgásnak nem az a lényege, hogy kimerítsük az energiáinkat, hanem hogy energiát gyûjtsünk. Ehhez átállási idõre van szükség. A mozgásterápiának az a célja, hogy erõt, energiát nyerjünk mások szolgálatára.

– A határainkig.Ha az ember eljut a saját erõkifejtése hatá­ráig, akkor egy sajátos tapasztalatban részesül. Teljesítõképes­ségünk határán valami fontos dolog történik. Meg kell feszíte-

 

nünk az izmainkat, ami kellemetlen érzéssel jár együtt: a „nem bírom tovább” tapasztalatával. Idáig eljutni nem könnyû, de megéri a fáradságot. Mert ekkor mind fizikai, mind lelki érte­lemben nagy ajándékban részesülünk, saját határainkat ostro­moljuk. A szervezetünk erre úgy válaszol, hogy erõsíti az iz­mokat, csontokat, lelki értelemben pedig növekszik az akarat­erõnk, kitartásunk. Ilyen megterhelésre kizárólag megfelelõ bemelegítés és edzés után szabad vállalkozni, különben fenn­áll a sérülés, húzódás, szakadás, törés veszélye.

– Fejlõdjünk! Az élet egyik felemelõ tapasztalata, hogy fo­lyamatos fejlõdésben élhetünk. Mind fizikai, mind lelki érte­lemben tágíthatjuk a határainkat. Izmaink rugalmasságának, erejének növelése valós tapasztalat, mérhetõ. Lelki ellenálló képességünk, akaraterõnk is erõsödik. Több erõvel, nagyobb akarattal még többre leszünk képesek. Nemcsak az eddig is­mert mozgásokat, illetve problémákat oldhatjuk meg, hanem bátran kipróbálhatunk új mozgásformákat, amelyeket még so-ha nem gyakoroltunk, és új feladatok megoldásához is nyerhe­tünk erõt, képességet. A Szentírás azt tanácsolja, hogy „min­denestõl fogva növekedjünk abban, aki a fej, a Krisztusban”

(Eféz 4,15). Az emberi létünkbõl fakadó erkölcsi kötelezett­ség, hogy fizikai és lelki képességeinket a maximálisra nö­veljük. „Mindenki fejlessze fizikai és szellemi képességeit a ma­ximumra, hogy dolgozhasson Istenért, bárhol, ahová hívja õt.” (Ellen G. White: A nagy Orvos lábnyomán, 96. o.)

– A viszonzás törvénye.Teremtõnk az izmainkba is beleírta azt a törvényt, hogy jobb adni, mint kapni. A testmozgással foglalkozó szakemberek felfedezték a viszonzás törvényét. Azt mondták: add tovább! Segíts másnak, és ez megtérül. Add bele a cselekvésedbe az energiádat, és többszörösen visszakapod. Az adás törvénye: nem kevesebb lesz, hanem több. Tágítsuk a ha­tárainkat, lépjünk ki saját kis zárt világunkból, segítsünk má­soknak! „Mindenestõl megmutattam néktek, hogy ily módon munkálkodva kell az erõtlenekrõl gondot viselni, és megemlékez­

Biblia és egészség

ni az Úr Jézus szavairól, mert õ mondta: Jobb adni, mint venni.” (Ap csel 20,35) „Aki mást felüdít, maga is felüdül.” (Péld 11,25)

„A szellemi erõfeszítés megfelelõ testmozgás nélkül túl sok vért szállít az agyba, így a vérkeringés kiegyensúlyozatlan lesz. Az agyban túl sok a vér, míg a végtagokban túl kevés. A tanulás és pihenés óráit gondosan szabályoznunk kell, és az idõ egy részét fi­zikai munkával kell eltöltenünk… Nem tudjuk megõrizni az egészségünket, ha idõnk egy részét nem töltjük naponta izom­munkát igénylõ mozgással a friss levegõn. Meghatározott órá­kat kell fordítanunk valamely fizikai munkára, amely tevékeny­ségre bírja testünk minden részét. Testi és szellemi erõinket egyenlõ mértékben kell megterhelnünk, igénybe vennünk, és ak­kor lelkünk felüdül. A gondolkodó ember agya keményen dolgo­zik. Sokan tékozló módon használják fel szellemi erõiket, míg mások legfõbb célja az életben a fizikai munka, viszont nem fog­lalkoztatják elméjüket megfelelõen. Izmaik fejlõdnek, de szellemi erejük gyengül – a sokat gondolkodó emberek pedig az elméjüket dolgoztatják, de testüket megfosztják erejétõl és életképességétõl a mozgás elhanyagolása által… Egészségünk érdekében a fizikai és a szellemi munkát kiegyensúlyozottan kell végeznünk. (…)

Több ember hal meg a testmozgás hiánya miatt, mint a kifára­dás következtében. Sokkal többen rozsdásodnak be a tétlenségtõl, mint ahányan a sok munka miatt veszítik el egészségüket. Akik megszokták a megfelelõ testmozgást a szabad levegõn, azok vér­keringése rendszerint jó és erõteljes… Menj ki és végezz testmoz­gást mindennap, még akkor is, ha valamely benti feladatot el kell halasztanod!” (Ellen G. White: Az én életem ma, 146., 138. o.)

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.