Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Miért és hogyan gyógyít a pihenés?

2010.05.27

Hogyan függ össze a pihenés a megszentelõdéssel?

1Móz 2,2–3 • „Amikor elvégezte Isten hetednapon a mun­káját, amelyet alkotott, megszûnt a hetedik napon minden

munkájától, amelyet alkotott. És megáldotta Isten a hete­dik napot, és megszentelte azt, mivelhogy azon szûnt meg minden munkájától, melyet teremtve szerzett Isten.”Mk 6,31 • „Õ pedig monda nékik: »Jertek el csupán ti magatok valamely puszta helyre, és pihenjetek meg egy kevéssé.« Mert sokan voltak a járókelõk, és még evésre sem volt alkalmas idejük.”Zsolt 127,1–2 • „Ha az Úr nem építi a házat, hiába dol­goznak azon annak építõi. Ha az Úr nem õrzi a várost, hi­ába vigyáz az õrizõ. Hiába néktek korán felkelnetek, ké­sõn feküdnötök, fáradsággal szerzett kenyeret ennetek! Szerelmesének álmában ád eleget.” Préd 4,6 • „Jobb egy teljes marok nyugalommal, mint két maroknak teljessége nagy munkával és lelki gyötrelem­mel.”

A csend megállás, figyelem, elmélyedés, érzékenység. Dolga­ink felgyülemlett hordalékát csak lassan és csendben tudjuk feldolgozni, elrendezni, helyreigazítani, eltávolítani. Ha így be­felé fordulunk, kifelé is tisztábban látunk. Az állandó beszéd és zajinger áradatában, a kimerítõ külsõ események hangzuhata­gában „fecseg a felszín, hallgat a mély”. Befelé kell tekinte­nünk, hogy haladjunk, ne csak menjünk, hogy lássunk is, ne csak nézzünk. Hogy ne azok közé tartozzunk, akiknek szeme­ik vannak, de nem látnak, füleik vannak, de nem hallanak.

A titkokra mindig csend borul: az ige titkára, a szépség rej­télyeire, az Isten jelenlétére. Õ a halk szavakat szereti, és vála­szaiban is a csönd palástját ölti magára (Ésa 45,15). „Csende­sedjetek és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten.” (Zsolt46,11) A természetben is megnyugvásra találunk: „Állj meg, és gondold meg az Isten csodáit!” – tanácsolja az Írás (Jób

26*Biblia és egészség

37,13). A megállás és meggondolás a feltétele a csodálatnak, és a természet világában vagy a lelki történések birodalmában ránk váró felfedezéseknek.

A csöndben kinyílnak érzékeink, meglátjuk azt is, ami a zaj­torlaszok, túlmozgások, idegfeszültségek miatt máskor észre­vehetetlen. A megértés és a megtérés a csend kapuján át vezet. Az igazán jelentõs események, a lélek döntései és elhatározásai csendben történnek, csakúgy, mint az Istennek való átadás és igéjének megragadása. Azért vonult vissza Jézus éjszakánként a csend magányába, hogy szorosabb kapcsolatban lehessen Atyjával. Tanítványait is hívta: „Gyertek velem puszta (csendes) helyre, és pihenjetek meg egy kevéssé!” (Mk 6,31) Megváltónk gyakran ment csendes tájékokra (Lk 9,10) felüdülni.

„Krisztus megértõ szavai éppen úgy szólnak mai szolgáihoz, mint akkor a tanítványokhoz: »Gyertek el… és pihenjetek meg…«

– mondja az erõtleneknek és fáradtaknak. Nem bölcs dolog min-dig a munka és izgalmak terhe alatt görnyedni – még akkor sem, ha arról van szó, hogy az emberek lelki szükségleteit kell betölteni –, mert így a személyes megszentelõdést elhanyagoljuk, s az elme, lélek és test erõit túlterheljük. Krisztus szolgái legyenek önmegta­gadók, hozzanak áldozatot másokért, azonban Isten azt akarja, hogy mindnyájan tanulmányozzák az egészségügyi törvényeket, éshasználják fel munkájukban, hogy fenntarthassák az Úrtól nyert életüket…

Krisztus szolgái ne hanyagolják el az egészségüket. Ne dolgoz­zanak a végkimerülésig, hogy ezáltal képtelenek legyenek a kö­vetkezõ erõfeszítésre. Két nap munkáját nem szabad egy napba zsúfolni. Végül majd kitûnik, hogy azok, akik gondosan és böl­csen dolgoztak, épp annyira haladtak, mint azok, akik testi-lelki erejüket annyira igénybe vették, hogy nem maradt tartalékuk a szükség idejére…

Ha az evangélium szolgája a gond és fáradtság nyomasztó terhe miatt testileg és szellemileg túlerõltette magát, vonuljon vissza és pihenjen egy rövid ideig – nem önzésbõl, hanem a további köteles-ségekre való elõkészülés miatt. Éber ellenségünk van, aki nyomon követ bennünket, és kész arra, hogy minden gyengeséget a maga elõnyére használjon ki. Ha elménk túlterhelt és testünk elerõtlene­dett, akkor a lelket a leghevesebb kísértésekkel árasztja el, amelyek ilyenkor igen hatásosak. Isten szolgája jól sáfárkodjék erejével, s ha fáradt, hagyja abba munkáját, és elmélkedjen Jézusról.

Nem azokhoz szólok, akik megszokásból mondják fáradtnak magukat, azt gondolva, hogy nehezebb terhet viselnek, mint a többiek. Aki nem dolgozik, annak nincs szüksége pihenésre. Min­denütt vannak, akik kímélik magukat, és nem viselik a rájuk esõ felelõsséget. Nagy, fárasztó terhekrõl beszélnek, és nem is tudják, mit jelent az ilyenek hordása. Munkájuk csekély eredményû.

Jézus Krisztus szeretetteljes szavai azoknak szóltak, akik a Mesterért végzett szolgálatukban elfáradtak, nem pedig azoknak, akik állandóan vigyáznak, hogy kíméljék magukat. Ma is van­nak, akik elfeledkeznek önmagukról, hogy képességeiket a legna­gyobb mértékben kihasználják, akik sajnálják, hogy nem tudnak többet elvégezni, és buzgalmukban túlerõltetik magukat – nekikmondja az Üdvözítõ: Pihenjetek meg kissé!” (Ellen G. White: Az evangélium szolgái, A túlmunka veszélye c. fej.)

Pihenés után hatékonyabban tudunk dolgozni, a gondola­taink is tisztábbak lesznek. A fertõzések ellen is védettebbé vá­lunk. A jó alvás érdekében szívleljük meg a következõket: töre­kedjünk arra, hogy mindig azonos idõben feküdjünk le. Kényel­mes ágyunk legyen. Alaposan szellõztessük ki a hálóhelyiséget, és a hõmérséklet ne haladja meg a 16–18 fokot. Ne akkor men­jünk aludni, amikor már teljesen kimerültünk. Jobb, ha a va­csorát elhagyjuk, de ha mégis vacsorázunk, csak könnyû ételt fogyasszunk, és azt is legalább négy órával a lefekvés elõtt.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

kapcsolat

(marcsi, 2010.05.30 10:09)

Magam is az egészséges életmódot gyakorlom. Hiányolom az oldalról a kapcsolatfelvételi lehetőséget. Várom leveledet: monostorimarcsi@gmail.com